Gondolatok

Ha igényled, megteszed, ha nincs rá igényed, elkerülöd?

Bencus a nyáron, július közepén betöltötte a negyedik életévét. Hónapok óta nem láttam. Nem számítottam rá, meg is lepett, amikor beviharzott a szobába.

Örültem neki. Nyurga kislegény, nagyot nőtt, fülig ér a szája. Üdvözölt, egy pillanatra odabújt hozzám is, csókot adott. Finoman fürkészte, kerülgette a táskámat, de most nem volt benne csoki, nem kutattunk utána. Az asztal alsó fertályán Benci talált egy megkezdett-megbontott táblacsokit, abból törhetett egy darabot. Elégedetten szopogatta az édességet. Megindult a mami – Bencus társasjáték azonos hullámhosszon. Én pedig anyával beszélgettem, aki áldott állapotban van, ebben a hónapban várja a második kisfia születését. Bencus nem járt óvodába a nyáron. Sokat volt unokatestvéreivel. Többször aludt náluk. Szépen önállósodik. Még mindig szeret futkározni, most is érzékelem, éppen nyargalászik a lakásban, valószínű futárszolgálatot teljesített a maminak. Láttam, ahogy kézen áll. Jó mozgású gyermek, könnyen járt a keze-lába, van erő benne. Szívesen legeltettem rajta a szemem. Hiányzott a nyáron, de valójában nekem is jobban le volt kötve a nyaram, mint korábban. A röpke együttlét ideje elszállt, anya menni akar, Bencus maradna. Apa várta otthon, ma volt először óvodában a nyár óta. Anya nem könyörgött a gyermeknek, csak annyit mondott, hogy „felkaplak és viszlek”. A gyermek pedig búcsúzott a mamitól, meg tőlem is. Majd pillanatok alatt el is tűnt a szemünk elől. A szobában még hatottak ránk a hátrahagyott, az itt csellengő energiái, és még sokáig beszélgettünk róla a barátnőmmel, a mamival.

Minek van jelentősége a Face-n? Annak, hogy ami tetszik, azt átvehetjük, természetesen névvel. Ami pedig nem tetszik, azzal nem foglalkozunk? Van törlési lehetőség...